A vallásról röviden

A zsidó vallás a világ egyik legősibb vallása, eredete a Bibliában olvasható ősatyák, Ábrahám, Izsák és Jákob történetéig nyúlik vissza. A zsidó vallás alapja a szigorú egyistenhit, valamint a Tóra, azaz az isteni törvények megtartása. A Tóra írott és szóbeli részből áll, melyet a hagyomány szerint Isten a Sínai-hegyi kinyilatkoztatáskor adott át Mózesnek, aki továbbadta azt a zsidó népnek.

A zsidó vallás az élet minden területére kiterjed. Meghatározza az ember és Isten közötti helyes viselkedést például az imádkozás módját, az ünnepek és a Sabbat – a Szombat –megünneplésének szabályait, tartalmazza az emberek egymás közötti törvényeit, például a gyilkolás, a lopás, vagy a paráznaság tilalmát, és segít a lelki-szellemi épülésben a helyes étkezési, erkölcsi vagy épp házastársi előírásokkal. Mindezek ellenére a zsidó vallásnak nincs dogmarendszere, nem írja elő híveinek, hogy miben higgyenek, csupán az Istentől kinyilatkoztatott és a rabbik által pontosan kodifikált háláchá – azaz törvény – betartását követeli meg. A vallási előírások megtartásának célja, hogy a zsidó ember minden egyes földi cselekedetét szakrálissá tegye és ezáltal összekötő kapoccsá váljon az ég és a föld között. Célja nem a túlvilági boldogság, hanem a helyes, erkölcsös földi élet

A judaizmus nem kimondottan templomi vallás, szokásai a családi és a közösségi élethez kötődnek. A zsinagógát a világnyelveken nem is nevezik templomnak, hiszen az – zsidó felfogás szerint – nem szent hely. A vallási élet vezetője, a rabbi sem pap, hanem inkább a közösség tanítómestere. A zsidó hagyomány dogmákat sem ismer, így a hívő és a nem hívő zsidóság nem határolódik el egymástól.

A legismertebb zsidó vallási jelkép, a kipa (férjezett nőknél kendő) viselése a zsinagógába vagy a temetőbe lépő nem zsidók számára is kötelező. Ez ugyanúgy a tisztelet legelemibb jele, mint keresztény templomban az ellenkezője. A vallásos zsidók étkezésnél is viselik a sapkát. A kis sapkát héberül kipának nevezik.