Fontosabb ünnepek

A zsidó naptár nem csupán a napévhez, hanem a holdhónapokhoz igazodik. A zsidó újév kora ősszel kezdődik.

A legnagyobb, hétről hétre ismétlődő zsidó ünnep a szombat. Ez különösen azért fontos, mert a vallásos zsidó nem végez semmiféle munkát, tevékenységet, nem gyújt tüzet, nem nyúl elektromos tárgyakhoz (például tévét sem néz), nem telefonál és nem utazik péntek estétől szombat estig. A zsidó közösséget nálunk hitközségnek, a tagok egymást hittestvéreknek nevezik. Hétköznap salom a megszokott köszöntés, péntek este és szombaton sabbat salom.

Pészach 

Az elkerülés ünnepe a zsidóság számára legfontosabb hét az évben. Mint az a zsidó vallásra általában jellemző, az ünnep szertartásainak elemei szigorúan meg vannak határozva, és a legapróbb mozdulatnak, a legkisebb gesztusnak is szimbolikus értelme lehet. Két fontos motívum kíséri végig az ünnepet: az emlékezés a keserűségre, illetve a boldog a ság, szabadság örömének éltetése.  Az ünnep közeledtével mindent el kell tüntetni a házból, ami kovászos vagy kovásszal érintkezett. Ennek az a szimbolikus értelme, hogy Isten parancsában a zsidó nép mindenfajta habozás nélkül hisz, és várakozás nélkül engedelmeskedik. A széder este fontos része az ünnepnek. A széder (rend) vacsorát az ünnep előestéjén tartják, majd másnap újra. A vacsora minden gesztusa, eleme és étele szimbólumokkal meséli, játssza el a kivonulás történetét. A széder tálon meghatározott ételek vannak, meghatározott rendben: három egymáson fekvő maceszlap, amely a zsidóság három kasztját szimbolizálja, mellette egy csirkenyak, amely az tizedik csapás előtt feláldozott bárányra emlékeztet. Ezt követi a kemény tojás, a szentélybeli áldozat emléke, majd a keserű fű (ma gyakran torma helyettesíti), amely az ősök keserű rabszolgasorsára utal, ezután a haroszesz, egy reszelt almából, dióból és borból álló massza, a malterra emlékeztet, amit a rabság alatt a zsidók készítettek. Az utolsó elem a tálon valamilyen zöldség, utalván a tavaszi ünnepre és a keserűségre.

A tál mellett mindenkinek el kell helyeznie egy sós vizes poharat, ebbe néhány ételt mártogatnak a szertartás során, utalván a könnyekre, amelyeket az ősök hullattak a rabszolgaság alatt. Fontos, hogy a résztvevők a szertartás során kényelembe helyezkedjenek, és összesen négy pohár bort isznak meg: hiszen ez a boldogság és az öröm ünnepe is. A gyerekek közben kérdeznek, és fontos része az estnek, hogy mindent aprólékosan el kell nekik magyarázni.

Hanuka

A hanuka az egyik leghosszabb, nyolc napig tartó zsidó ünnep: a fény ünnepe, amely minden évben más dátumra esik, és egy csodára emlékeztet. Abban egyedi az izraelita ünnepek között, hogy hadi eseményt örökít meg a nép emlékezetében. Júdás Makkabeus győzelmet aratott Antiochusz hadvezérei fölött, megtisztította a jeruzsálemi templomot és kivívta, hogy a zsidók szokásaikat megtartva szabadon élhessenek. A hanukka első napjától kezdve minden este eggyel több gyertyát gyújtanak meg a zsidó családok, és olyan helyre teszik őket, ahol hirdethetik az isteni csodát. Mindeközben a gyermekek trenderlivel (hanukkai pörgettyű) játszanak, és hanukkai dalokat énekelnek. Sőt, ezen az ünnepen ajándékot is kapnak a zsidó gyerekek, előfordul, hogy a hanukka minden napján kapnak valami apróságot.

Trenderlivel való játék

A trenderli (héberül szevivón, dradel, kreisel) egy speciális négy oldalú pörgettyű, melynek oldalain egy-egy betű olvasható, és ezek a betűk határozzák meg a játékosok által teendő továbbiakat. A négy betű egy-egy mondatot is alkot: diaszpórában: נס גדול היה שם (nész gádól hájá sám), vagyis nagy csoda történt ott, Izraelben: נס גדול היה פה (nész gádól hájá pó) nagy csoda történt itt.

Jóm kippur

Az engesztelés napja, a szombatok szombatja. Elnevezése arra a Tórában olvasható történetre utal, melyben Isten megbocsátotta Izrael fiainak az aranyborjú imádásának bűnét, amit akkor követtek el, mikor Mózes épp a bálványimádás tilalmát is tartalmazó kőtáblákat vette át Istentől. A hagyomány szerint ekkor pecsételik le azt az ítéletet, amit ros hásánákor, a zsinagógai új év napján hozott az Örökkévaló. A két ünnep közötti időt épp ezért a bűnbánat napjainak hívják, melyek reggelén, kora hajnalban bocsánatkérő imákat mondanak, hogy az esetleges negatív ítéletet pozitív irányba billentsék. Ez az egyetlen nap, amelyre a háláchá böjtöt ír elő. Az evésen és iváson kívül tilos mosakodni, parfümöket használni, kényelmes bőrcipőt viselni, valamint házaséletet élni. A szombati szabályzások erre a napra fokozottabban érvényesek. A böjtöt a megelőző nap késő délutánján egy ünnepi lakoma előzi meg, amely után a családfő megáldja gyermekeit.

Szukkót

A Sátrak ünnepe. A szukkót hét napon át tart vidám vallási szertartásokkal, sok énekkel és tánccal. Idején lombsátrakba költöznek, hogy emlékezzenek arra az időre, amikor őseik negyven évig vándoroltak a sivatagban. Meghatározó kelléke a négy különböző növényből (etrog-ez nem kerül a csokorba, hanem a bal kézben külön tartják, pálmalevél, mirtuszág, fűzfagally) készült ünnepi csokor, a lúláv. A hívő zsidók ezzel a csokorral fejezik ki örömüket Isten előtt..A Szukkót hetedik napját, a Hósáná rábát a szukkót részeként kell kezelni, de akár külön ünnepként is megállja a helyét. Ezen a napon a Jóm kippuron elpecsételt ítéletet lehet némiképpen befolyásolni.

Purim

A sorsvetések ünnepén a perzsa uralom alatt élő zsidó közösség megmenekülésére emlékeznek. Története Eszter könyvében olvasható, mely szerint Hámán miniszter mesterkedései ellenére Eszter királyné és nagybátyja, Mordecháj (Márdokeus) közbenjárására a zsidók megmenekültek a kiirtatástól. Ezek után a zsidók bosszút álltak, és a bibliai Eszter könyve szerint 80 000 perzsát mészároltak le. A purimhoz különböző vallási kötelezettségek (micvák) kapcsolódnak. Az első, hogy a zsidók meghallgassák Eszter tekercsének közösségi felolvasását a zsinagógában az ünnepet köszöntő este és reggel, mely alatt az évben egy alkalommal hangoskodhatnak is, sőt mi több kötelesség Hámán nevének említésekor zajt csapni. Egy másik előírás, az úgynevezett mislóach mánót (ajándékok küldése), azaz különböző finomságok küldése barátoknak, valamint adományt adni a szegényeknek, hogy ők se nélkülözzenek eme örömteli ünnepen. Mindennek betetőzéseként pedig lakomát csapnak, ahol a rabbik előírását követve annyit kell inni a nagy vigadalomban, hogy ne tudjanak különbséget tenni az átkozott Hámán és az áldott Mordecháj között. Szokás ezen az ünnepen különböző jelmezekbe öltözni – szimbolizálva a szerencsétlenség és szerencse forgandóságát –, valamint purimi játékokat rendezni és különféle édességeket enni, mint például Hámán füle, flódni.

Rosh Hasanah

A riadó napja, a kürtharsogás napja – a Tóra így nevezi az ünnepet, mert az esemény nagyon jellemző tartozéka a sófár, egy ősi zsidó hangszer. Ez a hangszer egy egyszerű kosszarv, melyet fújva szólaltatnak meg. A Talmud szerint ez a kosszarv emlékezteti a zsidókat arra a kosra, amelyet Ábrahám feláldozott fia helyett. A ros hásánát megelőző teljes hónap már a megtérés jegyében telik el. E felkészítő hónap minden egyes reggelén a zsinagógákban megfújják a sófárt, hogy felébresszék a hívek szívében a megtérés vágyát és felhívják a figyelmet a közelgő „Félelmetes Napokra”. A nap előestéjén kitlit, azaz fehér színű gyolcsruhát öltenek, és a zsinagógákban is a fehér szín az uralkodó, fehér többek között a frigyszekrényt takaró függöny, a Tóraolvasó asztal terítője is. Babonásabb gondolkodású családokban ros hásáná idején az egész napot olyan dolgokkal töltik, amelyeket egész évben szeretnének végezni. Egyes helyeken ilyenkor nem alszanak, nehogy végigaludják az évet. Szokás része édes új évet kívánni. Ilyenkor mézbe mártott almát és mézes süteményeket esznek.