Herzl Tivadar

Író, a cionista mozgalom atyja, a Zsidó Állam megálmodója.

Pesten született, a mostani Dohány utcai zsinagógában található Zsidó Múzeum helyén állt szülőháza. Neológ légkörben nevelkedett (a magyarországi zsidókra jellemző modern vallási irányzat szerint), középiskolai tanulmányait a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban végezte el. A gimnáziumban oktatott szellemiség és felfokozott nemzeti érzés nagy hatással volt rá. 1878-ban családjával Bécsbe költözött, ahol jogot és írást tanult.

Újságíró lett, a Neue Freie Presse című befolyásos liberális bécsi újságnál helyezkedett el. Az antiszemitizmussal először a bécsi egyetemen találkozott, de igazán Párizsban a Dreyfus- per kapcsán szembesült vele (1894-ben a francia hadseregben árulással megvádolt zsidó származású katonatiszt pere. Herzl maga is tanúja volt tudósítóként, ahogy a felbőszült tömeg “halál a zsidókra” kiáltásokkal fogadta az ítéletet). Ennek hatására született meg A gettó című drámája (1894), mely azt fejtegeti, hogy az asszimiláció és az áttérés a kereszténységre nem jelentenek valódi választ, és ennek hatására írta meg a Der Judenstaat (A Zsidó Állam) című értekezését is, amelyben javaslatot tesz, hogy a világ minden táján élő zsidók térjenek vissza Palesztinába, az ősi hazába, ahonnét annak idején elűzték őket.

Herzl úgy vélte, a zsidók problémájának lényege nem egyéni, hanem nemzeti szintű. Hangsúlyozta, hogy a zsidók csak akkor nyerhetik el az emberek elfogadását, ha többé nem a nemzetek “rendellenes” tagjaiként tartják őket számon. Azt javasolta, hogy világszerte szerezzenek támogatást egy alap létrehozására, amely részvényesek tulajdonában lenne, és amely ennek a célnak a politikai megvalósításán munkálkodhatna. Így született meg a Cionista Szervezet. Az első cionista kongresszust, amely 1897-ben volt, Herzl Tivadar szervezte és ez később elnökévé választotta. Herzl szavajárása volt, hogy “ha akarjátok, nem tündérmese”, ami a cionista mozgalom mottója is lett.

Mielőtt meghalt, a török kormánynál még elérte, hogy engedélyezze a zsidók letelepedését Palesztinába, de ez már ekkor nem tetszését váltott ki az ottani arab lakosságban. Herzl a zsidó államot semleges, békeszerető és világi jellegű országként képzelte el. Képzeletében a leendő zsidó állam modell értékű szociális államként jelent meg, amely a modern felvilágosult állam eszményképét valósította meg, ezt 1902-ben az Ősújország című regényében is megírta. 1904-ben tüdőgyulladásban és szívelégtelenségben hunyt el Bécsben. Apja mellé temették Döblingben, földi maradványait 1949-ben szállították Izraelbe, és a jeruzsálemi Herzl-hegyen helyezték örök nyugalomra.

Dohány utcai zsinagóga
Cím: Budapest, VII. Dohány utca 2.

Európa legnagyobb zsinagógája, és a világ második legnagyobb zsidó temploma a New York-i Temple Emanu-El után. Az épületet Ludwig Förster német építész, a bécsi akadémia tanára tervezte mór stílusban. Az építésvezető Wechselmann Ignác műépítész volt, aki Förster távollétében még egy magyar építész munkáját is igénybe vette: Feszl Frigyes, a Vigadó híres építésze tervezte a templom belső szentélyét. A zsinagóga ünnepélyes felavatására 1859. szeptember 6-án került sor. A belső tér 1200 négyzetméter, tornyainak magassága 44 méter, a belső térben közel háromezer ember, a földszinten 1497 férfi, az emeleti karzatokon pedig 1472 női ülés található. A főhajó teljes fesztávolsága 12 méter. A Zsinagóga a neológ zsidóság temploma.

Érdekessége, hogy a magyarországi zsidóság asszimilálódása folytán a zsinagóga építészeti stílusában, a keresztény templom jellegzetességei keverednek a héber hagyományokkal. Ez az építészeti kialakítás a magyarországi zsidókra jellemző neológ irányzat elterjedésének köszönhető. A zsinagóga melletti épületben, mely korábban társasházként üzemelt, ma a Zsidó múzeum működik. Ez az épületrész azért is kiemelkedően fontos, mert itt született a cionizmus atyja, Herzl Tivadar. Ugyanakkor a Dohány utcai zsinagóga a Zsidó Nyári Fesztivál központi épülete is, mely számos koncertnek ad helyet.