Magyarországi zsidók

Közép-Kelet Európa legnagyobb zsidó diaszpórája Budapesten található, mely aktív vallási, kulturális és történelmi örökséggel rendelkezik. Századokon át a magyar és a zsidó történelem párhuzamosan fejlődött az országban. A zsidóság mindig fontos szerepet vállalt és vállal ma is az ország gazdasági, kulturális és politikai életében.

Kereskedők és rabszolgák a római korban

A mai Magyarország területén, már jóval a honfoglalás (895) előtt is jelentős zsidó közösségek működtek. Betelepülésük az időszámításunk szerinti 2-3. évszázadra tehető, amikor is a későbbi zsidó közösségek „alapítói” kereskedőkként Rómából, vagy pedig közvetlenül Izrael területéről, rabszolgákként települtek az országba.

Virágzó kultúrájú zsidó közösségek

Szent István, Magyarország első keresztény uralkodója, bár leginkább az államvallás megerősítésére törekedett, mégis -„liberális”politikájának köszönhetően- törvényeiben különböző népeknek és vallásoknak, így a zsidóknak is jogegyenlőséget biztosított. I. István uralkodása alatt megerősödő városokba így egyre több zsidó költözhetett, mellyel kialakulhattak a “történelmi hitközségek”: Buda, Esztergom, Sopron, Tata, valamint Óbuda. A középkori zsidóság virágkora egybeesett az ország politikai-gazdasági fejlődésének csúcspontjával, Mátyás király uralkodásának korával. Bár Mátyás halála (1490) után az országban – a közeledő török támadás veszélyének hatására- egy időre fellángolt a zsidógyűlölet, a 17. század közepére a neves tudósok, rabbik és kabbalisták, héber és jiddis nyelvű írók és költők lakta Buda az egyik legjelentősebb, virágzó kultúrájú európai zsidó közösséggé fejlődött Európában. Buda visszafoglalása (1686) után, a török háborúk miatt jórészt elnéptelenedett ország nyugati és keleti határvidékén a német, szlovák stb. paraszti telepesekkel együtt zsidók is érkeztek: Cseh-Morvaországból, később Lengyelországból, illetve a Monarchia fennhatósága alá kerülő Galíciából.

Ipari és kereskedelmi fellendülés

A 19. század elején, a reformkorban a haladó nemesség sok egyéb hasznos újítás mellett a magyarországi zsidóság egyenjogúsítását is célul tűzte ki. A zsidók a részben általuk megteremtett ipari és kereskedelmi fellendüléssel együtt fokozatosan bekerültek az ország gazdasági életébe. Lőwy Izsák (1793-1847) például a Károlyi grófoktól 1835-ben megvásárolt pusztán alapította meg bőrgyárát, és egy egészen új, modern várost teremtett, teljes önkormányzatra, vallási egyenlőségre és a céhektől független iparszabadságra építve. Farkasházi Fischer Mór (1800-1880) 1839-ben alapította meg a világhírű herendi porcelángyárat, amelynek művészi porcelánjai később -többek között- Viktória angol királynő asztalát díszítették.

1868/69-ben három nagy zsidó szervezet jött létre: a legnagyobb a moderneké lett, az úgynevezett kongresszusi vagy neológ zsidóság, míg a szélsőségesen konzervatívok az ortodox, a középutasok pedig az úgynevezett statusquo szervezetbe tömörültek. A neológ nagyzsinagóga már korábban, 1859-ben felépült a budapesti Dohány utcában, orgonáján Liszt Ferenc is játszott. A statusquo főtemplom, az előbbi közelében álló Rumbach utcai zsinagóga 1872-ben létesült: a bécsi szecesszió úttörőjének, Otto Wagnernak alkotása. Az ugyancsak budapesti ortodox nagyzsinagóga a Kazinczy utcában, az ortodox hitközségi székházzal együtt, a Löffler-testvérek műve, csak 1913-ban épült meg.

Kulturális fejlődés 

Az I. világháború végéig tartó polgári fejlődés a zsidóság asszimilációját és megerősödését is elősegítette. Kialakult egy nagy létszámú, iskolázott, művelt, értelmiségi vállalkozói és kereskedői réteg, amely hazájának érezte ezt az országot, és jól összeegyeztette magyarságát zsidóságával. Tevékenységük nyomán gyárak és üzemek létesültek (köztük a Wolfner-bőrgyárat, a Pick- és a Herz-féle szalámigyárat), bányákat létesítettek, bankokat hoztak létre, kiépült a vasúti hálózat, és megszervezték a magyar mezőgazdaság, a gyümölcs- és bortermelés modern exportját. Ezen kívül a magyar kultúra megújulásában is hallatlanul nagy szerepe volt a magyar zsidóságnak. A századvég legjelentősebb irodalmi folyóiratát, (A Hét címmel) Kiss József (1843-1921) költő szerkesztette. A Pesther Lloyd főszerkesztője, Falk Miksa (1828-1908) akadémikus lett. Baumhorn Lipót (1860-1932), Lechner Ödön tanítványa összesen huszonnégy gyönyörű, szecessziós zsinagógát tervezett az országban, köztük a híres szegedi zsinagógát (1903). 1896-ban az első magyar olimpiai bajnok úszásban Hajós Alfréd (1878-1955) lett, aki több számot is megnyert.

A zsidótörvények és a holocaust

A trianoni egyezmény (1920. június 4.) miatti sokk után rendkívül megerősödött az antiszemitizmus Magyarországon. 1920-ban megszületett az első korlátozó törvény, a numerus clausus. A 30-as évek végére ugyan javult a gazdasági helyzet, a zsidótörvények viszont egyre inkább megfosztották jogaitól a hazai zsidóságot. (1938-tól kezdődően összesen négy zsidótörvényt szavazott meg a Magyar Országgyűlés, ezek egyre szigorúbbak voltak.) Magyarország 1941 nyarán lépett be a II. világháborúba, amikor hadat üzent a Szovjetuniónak, és német nyomásra, noha megnemtámadási egyezmény kötötte, megtámadta Jugoszláviát, és megszállta a Délvidéket. Már a harcok megindulása előtt a katonaköteles zsidó férfiakat, fegyveres szolgálat helyett fegyvertelen, úgynevezett munkaszolgálatra és megkülönböztető jel viselésére kényszerítették.
Budapest a harmincas években
1944. március 19-én a német csapatok megszállták az országot, Eichmann és hírhedt kommandója Magyarországra érkezett, a „zsidókérdés végső megoldása” végett. Az üldözöttek mentésében a magyar értelmiségiek mellett a semleges országok követségei is tevékenyen részt vettek. Ezen a téren Raoul Wallenberg, a svéd nagykövetség titkára volt a legeredményesebb. Jelentős embermentést végzett a svájci Carl Lutz is, akárcsak az olasz Giorgio Perlasca, aki spanyol követnek adta ki magát a németek előtt.

A pesti gettó 1945. január 17-én szabadult fel. A korabeli Magyarország területén élt közel egymillió zsidó kétharmadát, több mint 600.000 embert, a mai Magyarország területén élt hatszázezer zsidóból pedig mintegy 400.000 főt öltek meg a holokauszt idején.

Kommunista uralom és rendszerváltás

A felszabadulást követően ellentmondásos folyamat indult meg: a haláltáborokból és a munkaszolgálatból hazatérő, a gettóból szabaduló zsidók egy része a cionista mozgalmak felé fordult, mások viszont az átélt szenvedések hatására feledni kívánták hitüket, származásukat.

A rendszerváltásban a hazai zsidóság liberális és demokrata gondolkodású része jelentékeny részt vállalt. Kelet-Európában az első alternatív zsidó szervezet az 1988-ban Budapesten létrejött Magyar Zsidó Kulturális Egyesület volt. A rendszerváltás után az általános vallási és társadalmi fellendülés hatására a hozzávetőleg 80.000-100.000 fős magyarországi zsidóság reneszánszáról beszélhetünk. Megerősödtek a cionista szervezetek, a civil és ifjúsági egyesülések, a kulturális, az oktatási és a sportélet, zsidó oktatási és szervezeti hálózat jött létre, a nemzetközi kapcsolatok is erősödtek. Ma már négy zsidó iskola, négy óvoda és zsidó egyetem működik a fővárosban.Közép-Kelet Európa legnagyobb zsidó diaszpórája Budapesten található, mely aktív vallási, kulturális és történelmi örökséggel rendelkezik. Századokon át a magyar és a zsidó történelem párhuzamosan fejlődött az országban. A zsidóság mindig fontos szerepet vállalt és vállal ma is az ország gazdasági, kulturális és politikai életében.