Teller Ede

Teller Ede (1908. január 15. –2003. szeptember 9.) magyar-amerikai atomfizikust leginkább a hidrogénbomba atyjaként ismerjük, bár ő maga nem szerette ezt az elnevezést. A fizika számos területén tevékenykedett és több tudományos előrelépés fűződik a nevéhez, például a Jan-Teller effektus és a Renner-Teller effektus.

Ilona Deutsch, zongorista és Max Teller, jogász gyermekeként született Budapesten. Mivel 3 évs koráig nem szólalt meg, családja és orvosa fejlődési rendellenességre gyanakodtak. Nagyapja azt mondta anyjának, hogy ne bánkódjon túlságosan, amiért a fia fogyatékos. Azonban kiderült, hogy anyja rossz magyarja és folyékony német nyelvtudása, valamint apja rossz német -, de folyékony magyar nyelvtudása összezavarták a kisfiút, aki azt hitte, szülei „nem tudják, mit beszélnek.” Zsidó neveltetése ellenére Teller Ede később agnosztikus lett. Leginkább a számok érdekelték, nagy számításokat végzett fejben, például kiszámolta, hogy hány másodperc van egy évben.

1926-ban elhagyta Magyarországot, részben a Horthy kormány és a numerus clausus miatt. Vegyészmérnökként diplomázott a Karlesruhe-i egyetemen, Leipzigben pedig fizikából doktorált. Mivel ifjúsága forradalmaktól és politikai konfliktusoktól volt hangos, egész életében erősen ellenezte mind a kommunizmust, mind a fasizmust.
Diákként Münchenben egy villamosbalesetben elvesztette az egyik lábát és protézist kellett viselnie, ezért egész életében sántított.
Doktori szakdolgozata az egyik első pontos kvantummechanikai leírás a molekuláris hidrogén ionról. 1930-ban megismerkedett George Gamow és Lev Landau orosz fizikusokkal. Életre szóló barátságot kötött a cseh fizikus, George Palczekkel, akinek jelentős szerepe volt Teller tudományos és filozófiai nézeteinek kialakításában. Placzek intézte el, hogy a fiatal Teller egy eltölthessen egy nyarat Rómában, Enrico Fermi mellett dolgozva, ezzel a magfizika felé irányítva tudományos pályafutását.

Ezen kívül két évet töltött a göttingai egyetemen, azonban innen a Zsidó Kimenekítő Tanács segítségével távoznia kellett. Rövid angliai tartózkodás után egy évet töltött Koppenhágában Niels Bohr mellett. 1934 februárjában feleségül vette Harkányi Mária „Mici-t.”

Gamow hívására az Egyesült Államokba emigrált és fizikát tanított a George Washington Egyetemen. A maghasadás felfedezése előtt, elméleti fizikusként tevékenykedett, Gamow-val együtt dolgozva az egyetemen.
A Manhattan terv egyik korai tagja volt. A Hirosimára ledobott bombát támogatta, a Nagaszakira ledobott bombát azonban már feleslegesnek tartotta. 1945-től tagja, 1947-től elnöke a Reaktorbiztonsági Bizottságnak.
Az egyetemen kidolgozta a Jahn-Teller effektust (1937), amely bizonyos helyzetekben torzítja a molekulákat. Ez a fémek kémiai kölcsönhatásait befolyásolja. Teller és Herman arthur Jahn pusztán matematikai fizikai alapon elemezték a jelenséget. Brunauer-rel és P.H. Emett-tel együttműködve Teller a felületfizika és kémia területén is hozott újítást: Emmettel közösen értelmezte a nempórusos szilárd felületeken lejátszódó többrétegű adszorpció jelenségét. Azóta az ilyen felületeket Brunauer-Emmett-Teller felületeknek (BET-felület) hívják.

A II. Világháborúból ki akarta venni a részét, így szintén emigrált honfitársa, Kármán Tódor tanácsára, barátjával, Hans Bethe-vel kutatásokat végeztek, amely a későbbiekben hasznos bizonyult a rakétatechnikával foglalkozó tudósok számára.

Oppenheimer ügy
Teller megosztó személyiséggé vált 1954-ben, amikor J. Robert Oppenheimer, az egykori Los Alamos vezető és az atomenergia bizottság tanácsadója, ellen vallott annak biztonsági kihallgatása során. Teller volt az egyetlen tudományos szaktekintély, aki azt vallotta, hogy Oppenheimer veszélyt jelentene.
Azt is állította, hogy Oppenheimer szerint a termonukleáris program fő célja a fegyverkezés. Azt azonban hozzátette, hogy Oppenheimer „nagyszerű eredményeket ért Los Alamos-ban” és, hogy „kiváló vezető.”
A tárgyalások eredménye az lett, hogy megvonták Oppenheimer engedélyét, amiért Tellert volt kollégái támadták. Ő azonban következetesen tagadta, hogy tönkre akarta volna tenni volt kollégája karrierjét, sőt azt is állította, hogy vallomásával igazából fel akarta menteni Oppenheimert. A dokumentált bizonyítékok viszont arra utalnak, hogy ez nem valószínű. Teller ede később azt nyilatkozta, hogy heves reakciói inkább politikai indíttatásúak voltak, ugyanis Oppenheimert felkérte Haakon Chevalier, hogy segítsen az oroszoknak, és ezt a fizikus nem jelentette.

Operation Plowshare és Project Chariot
Teller Ede a későbbiekben is megosztó személyiség maradt, főleg amikor a nukleáris energia nem katonai célokra való felhasználása mellett kampányolt, amit az Egyesült Államok operation plowshare néven kutatott. Az egyik legnagyobb vitát kavaró javaslata egy mélyvizű kikötő hidrogénbombával való kirobbantása Alaszka partjainál szén is olaj forgalom céljából. Az atomenergia bizottság 1958-ban elfogadta a javaslatot és project Chariot néven készültek útjára indítani. Amíg a bizottság terepszemlét tartott Alaszkában és lezárták a környéket, Teller terve gazdasági előnyei mellett korteskedett. Végül azonban a helyi politikai vezetőket nem sikerült meggyőzni arról, hogy a Project Chariot kifizetődő volna.

Three Mile Island atomreaktor baleset
Teller 1979-ben szívrohamot szenvedett, amiért az ismert színésznőt és aktivistát, Jane Fondát okolta. Fonda a nukleáris energia ellen lobbizott a Pennsylvaniai atombaleset után, miközben filmjét, a hasonló tematikát feldolgozó a Kína szindrómát népszerűsítette. Teller tovább kampányolt az atomenergia biztonságossága mellett. Ez egy zaklatott időszaknak bizonyult a már korosodó tudós életében, ami végül szívrohamhoz vezetett. kétoldalas cikke jelent meg a Wall Street Journal-ban , “I was the only victim of Three-Mile Island (Three Mile Island egyedüli áldozata én voltam” címmel.

Hagyatéka
Teller Ede támogatta az atomfegyvereket akkor is amikor már a legtöbb kollégája megbánta a II. Világháború fegyverkezési versenyét. Ezért könnyű célpontja lett az „őrült tudós” sztereotípiának és állítólag belőle merített ihletet Stanley Kubrick a Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni filmjéhez. 1991-ben Teller volt az egyik első Ig Nobel (a Nobel díj paródiája) díj „kitüntetésében” részesült, amiért „életen át tartó erőfeszítései örökre megváltoztatták a béke fogalmát.”

Teller Ede 2003 szeptember 9-n, a kaliforniai Stanford-ban hunyt el.